Az ágon hó pihen, csillog a fénye.

Házakból szólni kezd, halkan egy ének.

Béke és csend honol, lelkedben érzed.

Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!

Az álom és a költészet

Szabad.

Az vagy,

Akinek képzeled magad.

Lehetsz király,

vagy koldus,

Egyre megy.

Anyja után vágyódó kisgyerek.  

Elestél?

Hagyd,

Hogy felemeljelek,

S ha dalolok,

Hidd azt,

Hogy csak

Neked!

A VERS

A villám sem él sokáig,

Fényében magányosan,

Csupán addig, míg elérhet,

Felhőtől az első fáig,

Mellyel egyesülni vágyik.

A vers maga is olyan.

Fényében magányosan addig él,

Ameddig élhet,

Felhőtől elér a fáig,

Indul tőlem,

S meglel téged.

„Óh, ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,

Hogy a Könyvnél több az Élet és az ember:

Mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember,

Így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

(Babits Mihály)

Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra.

Új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet,

hogy majd különösen szépen világít,

de mindenképpen soha nem látott,

saját színképe van.

Új lény csókolja meg a földet – talán lángészt, t

alán szépséget sugárzón, testet ölt az,

amit még soha nem láttunk.

Egy emberben sem ismétlődhet a másik,

és ő sem ölthet testet soha többé másban!

Minden új lény üstökös,

amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát;

hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel, 

a két sötét örökkévalóság között.

Jó éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,

Oly tétován jár, szinte arra vár,

Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,

S a sötétben majd boldogan megáll.

Pihenjünk.

Az álomba merülőnek,

Jó dolga van. Megenyhül a robot,

Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,

Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk.

Takarómon pár papírlap.

Elakadt sorok. Társtalan rímek.

Megsimogatom őket halkan: írjak?

És kicsit fájón sóhajtom: minek?

Minek a lélek balga fényűzése?

Aludjunk.

Másra kell ideg s velő.

Józan dologra. Friss tülekedésre.

És rossz robotos a későkelő.

Mi haszna,

hogy papírt már jó egypárat, beírtam?

Bolygott rajtuk bús kezem,

A tollra dőlve, mint botra a fáradt, vándor,

Ki havas pusztákon megyen.

Mi haszna?

A sok téveteg barázdán,

Hová jutottam?

És ki jött velem?

Szelíd dalom lenézi a garázdán,

Káromkodó és nyersdalú jelen.

Majd egyszer...

Persze...

Máskor...

Szebb időkben.

Tik-tak...

Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,

Majd jő a kor,

amelynek visszadöbben felénk szíve.

Tik-tak...

Igaz... Igaz...

Falon az inga lassú fénye villan,

Aludjunk, vagy száz évet csöndben át...

Ágyam mellett elkattantom a villanyt.

Versek...

Bolondság...

Szép jó éjszakát!

(Tóth Árpád)

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak!

Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!

ÜVEGFESTÉS MUNKÁIM

További idézetek...

További idézetek...

NINCS PÉNZED TINTAPATRONRA?

..KATT IDE!..

   

Tanulj meg nemet mondani! Többet érsz vele, mintha beszélnél latinul.
Charles Haddon Spurgeon

Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

A legtöbb utánzót az utánozhatatlan csábítja.
Marie von Ebner-Eschenbach

Senkit és semmit nem ismerhetünk meg igazán, ha nem szeretjük. (...) Aki a szíve gyökeréig nem szeret valakit, azt nem is ismerheti meg. Addig terjed az ismeretünk, ameddig a szeretetünk.
Gyökössy Endre

Akkor jó embernek félben szakasztani dolgát, mikor még szolgál a szerencse.
Faludi Ferenc

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.
Gary Chapman