Csillagvirág 20. születésnapjára

Drága kincsem, kisvirágom,

E nagy napra néked,

Mit adjak, s vegyek?

Mit adjon, az,

Ki létrehozta, létedet?

Lehoznám én néked,

A csillagos eget,

Párnádnak a holdat,

Takaródul a fénylő napot.

Lábad elé, teríteném,

A rét, minden illatát,

Virágos szőnyegül.

Megvédenélek, én,

A világ összes bajától,

S szomorúságától.

Mindenkitől…

Ha tehetném?

Megvenném én, csak Neked!

A villámló kék eget,

Az ezüstben szikrázó,

Denevér lakta, vén hegyet.

Tenger partján hajladozó pálmafákat,

Fölöttük rikoltozó, sirályokat.

A világ, legszebb, palotáját,

S minden tavát, uszodáját.

Minden helyet, mit labdád érinthet,

Csak, hogy TE játszhass, kedvedre.

De sajnos, ezt, én nem tehetem.

Szívem gyenge, karom erőtlen,

Elég időm, egészségem, nincsen.

Nem adatik, ez már nékem.

Öreg, ráncos kezemmel,

Fájó remegő, féltő szívemmel,

Csak magamat…

Tudom, adni neked.

Ha kell…

Se pénzem, se nagyhatalmam,

Csak egy szegény, öreg szív,

S benne hatalmas szeretet,

Mely átölelhet téged.

Egyetlen kincsemet.

Kisvirágom, e kincset felajánlom,

Neked adom, neked adtam,

Még akkor ott…

Mikor még meg sem születtél,

S mikor, csillogó kis szemed,

Pici ajkad mosolyával,

Először, rám tekintett.

Ha kell… Ha elfogadod…

Nekem, csak Egyetlen kincsem van,

E világon már, Az, TE, vagy.

Az Egyetlen, a Megismételhetetlen,

CSILLAGVIRÁGOM!

(Fodor Helena)

2010. 03. 04.

(Sk. Minden jog fenntartva!)

F.H.

¤¤

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

Te hatalmas kéz, szükségem van terád,

Mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét, mikor,

Felébredek, és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem, és táplálékot adsz,

És segítesz, hogy megragadjak valamit,

És felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok,

S hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

Te kicsi kéz, szükségem van terád,

Hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet,

Mert érted kell kezet fognom sokakkal,

De játszani és mosolyogni sem tudok,

Csak veled együtt, mikor átölellek,

S veled együtt felfedezem újra a világot,

A csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat,

S azt, hogy szeretsz,

Veled együtt tudok ma kérni is,

És hálát adva, megköszönni dolgokat.

Légy mindig velem,

S erősítsd meg kezem!

¤¤